SRHUEN

Reök-palota

Az épület neve: Reök-palota
Város, cím: Szeged, Tisza Lajos körút 56.
GPS adatok: É 46.2515, K 20.1453
Épült: 1906-1907
Stílusjegyek: Szecessziós
Tervező: Magyar Ede (1877–1912)
Építtető: Reök Iván vízépítő mérnök
Kivitelező: Épületszobrászi munkák: Winkler & Társai, helyi művészek és mesterek. A kovácsoltvas munkákat Fekete Pál szegedi díszkovács készítette a tervező rajzai alapján.
Műemléki besorolás: Műemlék

Az épület története, változások

Földszintjén 1933-tól működött vendéglő, későbbiekben kocsma.

1941-ben szükségóvóhelyet alakíttattak ki benne, a második világháború után a nagyméretű lakásokat fölosztották.

1960-ban épületfelújítást végeztek, egyes kovácsoltvas díszítményeket megcsonkítottak.

Az 1974. évi, második fölújítás során a lakások belső, eredeti berendezései, díszítményei estek áldozatul.

1987–92 között homlokzatfelújítás folyt, a földszintet bankfiók foglalta el, a bank helyiségeiben az épület ízléséhez igazodó szecessziós enteriőr készült. 2006/7-ben teljes felújítást végeztek, az udvart lefedték és 2007 augusztusától a Regionális Összművészeti Központ (REÖK) kezdte meg benne működését.

2008/9-ben földszintjén étterem és kávézó létesült, mely jelenleg nem üzemel.

Az épület ismertetése, értékelemzése

A Reök-palota Magyar Ede főműve, a floreális szecesszió különleges megnyilvánulása. Az egyedülálló építészeti érték, a hasonló stílusú épületek között európai összehasonlításban is remekmű. Tervezője kifinomult ízléssel álmodta architektonikus formákba az építtető, Reök Iván vízépítő mérnök hivatását megjelenítő vízi- és növényvilágot. Az egész homlokzat szobrászati eszközökkel készült, így olyan, mint egy hatalmas dombormű. Semmi nyoma a szokásos módon alakított építészeti tagozatoknak, itt teljesen új, minden tekintetben hazai előzmények nélküli, belga és francia irányzatokkal rokon építészeti alkotás született.A vízi világ ihlette liliomok, akantusz levelek, virágok szinte összenőttek az épület szerkezetével. Az épület békés, csendes tópart nyugalmát és változatosságát árasztja. A homlokzat szelíden hullámzó plaszticitása a növényi ornamentika sajátos formarendjének engedelmeskedik. A változatos alakítású nyílászárók, a zárt és nyitott erkélyek is ebbe a hullámos, lekerekített világba illeszkednek. A nap járásával változó fények játéka különös hatásokat eredményez a homlokzaton, amelyen minden forma szelíd engedelmességgel simul a falfelületekbe. Sehol egy éles szöglet, párkány vagy bármi, ami ezt a fenséges játékot megzavarná. Ha mégis, akkor annak kivételes szerep jut a látványban: az erkélyek indás-fonadékos rácsozata, az előtetők csipkézett bádog ornamentikája a funkcionalitást szelídíti az épület organikus világához. A homlokzat egészét eredetileg mélyebb tónusú csontszín uralta, amelyen csak a fölső traktusokban, az attika falakon és a vaskos oszlopfejezetekben jelentek meg erősebb kék színnel kiemelt kinyílt virágú liliomsorok.Az épület leglátványosabb része a sarokrész, itt sűrűsödik össze az díszítő elemeinek java. Tervezőjük kivételes komponáló készséggel társította egymáshoz a földszinti rész hordóformájú zömök, virágdíszes oszlopok karéjából kibontakozó körerkélyt, a rákövetkező emelet zárt erkélyét körülölelő kecses ablakok sorával. Följebb a nagy, nyugalmas felületekből kibontakozó hullámos vonalú pártafalat fölül kiterjesztett szárnyú, fekete színű sasmadár koronázza. Olyan épület született, amely minden részletében ihletett építészi látomás kifejezője. „Szinte hihetetlen, hogy ez az épület, kora legdivatosabb stílusában, a stílus forrásvidékétől ennyire távol, vidéki városban egyáltalán fölépülhetett.” (Bakonyi Tibor)Az utcai homlokzatok gazdag plasztikai világa megjelenik a kapualjban és a lépcsőházban is, a szecessziós díszítmények az egykor itt található elegáns lakásokra is jellemzők. Az eredeti állapotnak megfelelőn állították helyre az első emeleti sarokterem, – a zöld szalon – díszítőfestését. Belül míves kovácsoltvas munkákat találunk, amelyek Fekete Pál (1873–1908) alkotásai, aki Magyar Ede rajzai alapján készítette remekeit. Ez a nagyszerű épület ma kulturális célokat szolgáló közintézmény. Emiatt a legutóbbi épületfölújítás során belső terei jelentősen megváltoztak, udvarát üvegtetővel födték le.

Irodalom

Nagy Zoltán, A szecessziós építészet Szegeden, Szeged története 3/1, Szerk.: Gaál Endre, Szeged, 1991.

Bakonyi Tibor, Magyar Ede, Bp., 1989Csongrád megye építészeti emlékei, Szeged, 2000, Tóth Ferenc (szerk.),

O. Csegezi Mónika szócikke

Bagyinszki Zoltán – Gerle János, Alföldi szecesszió, /Art Nouveau in the Alföld Debrecen, 2008.