Vasalóház (Bérház)
A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár új palotája
A köznyelvben csak „Vasalóház”-ként emlegetett késő szecessziós palota különleges formájáról kapta a nevét. A szemközti telken álló Szeged-Csongrádi Takarékpénztár székháza után majd tíz évvel az „új csongrádi palota” tervezésére szintén Baumhorn Lipótot kérték fel. Ez volt az építész utolsó szegedi munkája. Bár a telek 29 négyszögöllel kisebb volt az előírtnál, a tanács mégsem kifogásolta, hogy kisebb udvarral rendelkezzen a ház, így1912-ben megkapta az építési engedélyt. Egy év múlva, 1913-ra készült el a háromemeletes, látványos épülettömb. Az alsó szinten 5 méter belmagasságú üzleteket, a félemeleten irodahelyiségeket, felette fürdővel ellátott három-öt szobás lakásokat alakítottak ki. A két utcára (Takaréktár u. – Horváth M. u.) néző homlokzatok éles szögű csúcsban találkoznak, de a hangsúlyos saroktorony íve ezt tompítja, lekerekíti. A vasalóház és a székház látványos kupoladíszei egymásra rímelnek ₋ a tér felől tekintve ₋ szinte „ikertornyai” egymásnak. A főlépcsős, oszlopokkal szegélyezett bejáratot a Takaréktár utca felől találjuk, de a másik utcára is nyílik lépcsőháza. A homlokzat hagyományos szerkezetét szecessziós részletek szövik át, teszik mozgalmassá: maszkok, copfos fürtök és pepitakockás motívumok. Finoman megmunkált, köríves erkélykorlátok és míves kapurácsok ékesítik az épületet, melyeket Kónya György műlakatos készítette. Baumhorn életművében egyedül ebben az épületben, a földszinti pillérek felett alkalmaz vörösréz domborításokat. Ezeken a magyar népművészetből ismert stilizált gyöngyvirág motívumot fedezhetünk fel, amely ismétlődik a vasmunkák formáiban is. A főbejárat mellett rézlámpát helyeztek el. A lépcsőházba belépve színes üvegablakokat találunk. A geometrikus formákkal játszó, a sárga és a fekete kontrasztjára épülő nyílászárók sajnos ma már csak hiányos állapotban láthatóak.