A szobor ismertetése, értékelemzése
Szeged közkedvelt szobrát bátran besorolhatjuk a szecesszió szellemi holdudvarába. A művész Dankó Pista legendás alakját a kor szokásától eltérőn nem talapzatra állította, hanem az elmélázó dalköltő mögött nyíló vadrózsabokor szelíd ölelésébe helyezte.
A rózsaszínben játszó, fehéres márványból faragott, szép formálású alak híven kifejezi a századfordulós életérzést, a nótafa lelkének mélységeit, dalainak mélabúját, és sírva vigadó, avagy harsány jókedvét. A szecesszió ízlésvilágát leginkább a földre hajló vadrózsák finom részleteiben és az alkotás szomorkás hangulatában fedezhetjük föl.
Irodalom
Csongor Győző, Dankó Pista, Emlékkoszorú a nagy nótaköltő születésének centenáriumára, Szeged, 1958.
Művészet, 1910. 4. sz., 171.
Tóth Attila, Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993.