A Dugonics tér déli sarkán 1911−1912-ben épült a késő szecessziós Forbáth- vagy Müller-ház. Az épület terveit Baumhorn Lipót készítette. A szegedi nagy árvíz idején a telken álló ház Reizner János városi főjegyző tulajdona volt. A város újjáépítésekor a tér szegletében egy levágott sarkú háromszög alakú új telek jött létre. Az ott található régi földszintes ház helyére épült Forbáth Leó szegedi orvos bérháza, a tér arculatát jelentősen meghatározó hatalmas saroképület. Az impozáns, három utcára szolgáló háromemeletes palota építési engedélyét 1911. június 21-én adták ki a tulajdonosnak, a lakhatási engedélyt pedig alig egy év múlva, 1912. április 27-én kapta meg. Az alsó szinten üzletek, felettük pedig bérlakások kaptak helyet.
Homlokzati díszek formakincse, erkélyeinek kialakítása és elrendezése sok hasonlóságot mutat Baumhorn Szegeden épült bérházaival, de megjelennek rajta az építész előszeretettel használt díszítései: historizáló és geometrizáló formák, maszkok, oszlopok. Az egyenes záródású ablakok mellett a harmadik emeleten trapéz alakúakat látunk, amely szecesszió kedvelt nyílászáró formája.
Hangsúlyos szerepet kap a Tisza Lajos körút felől elhelyezkedő központi épületrész: a hosszú erkélyek és a jellegzetes oromzat, mely közepén ovális, üvegosztó lécekkel tagolt nyílászáró helyezkedik el.
Az épület díszkovács munkáit Kecskeméti Antal, szegedi mester készítette. Kapurácsának mintázatában − az ismétlődő szögletes mintázat mellett − a Szegeden nem elterjedt mákgubó motívumokat is felfedezhetjük.